Oscar Wilde egyetlen regénye, a Dorian Gray képe, a modern kultúra olyan szerves részévé vált, amely befolyásolja az orvostudományt, a kriminológiát, a filmet és a zenét, hogy kétségtelenül halhatatlan klasszikus. Az Európai Művészeti Társaság januárban futtatja Wilde regényének új verzióját, amelyet Merlin Holland (Wilde unokája) és John O'Connor adaptált. A kulturális kirándulás John O'Connorral beszél Dorian Gray-ről, a kreatív folyamatról és a középtávú válságról!
Oscar Wilde arcképe | © Sarony Napoleon / WikiCommons
Dorian Gray képe, akárcsak Frankenstein és Dracula, sokkal több lett, mint a könyv, amelyből származik. Milyen volt foglalkozni egy ilyen finom művel és átalakítani színpadi anyaggá?
Nos, igazad van - olyan közismert, hogy annyira híressé vált, hogy valóban meg nem értik. Számomra először hallottam róla, amikor gyerekként azt mondták nekem, hogy egy ismerősünknek „képe lehet a tetőtérben”, mivel gyanúsan fiatalnak tűnik! Dorian Gray mindenütt jelen van, kezdve egy epizódjával a Star Trek-ben, hogy vámpírré váljon a Rendkívüli Úriek Ligájában! Ezért fontos volt visszatérni az eredetihez és túllépni a „mítoszon”. Csodálatos volt megtanulni, hogy volt egy eredeti kézirat, amelyet Stoddart végül cenzúrázott, mielőtt a Lippincott Havi magazinban közzétette. Ráadásul, amikor Wilde regényként „átírta”, maga a nyilvánosság felháborodására reagálva „lehangolta” az eredeti példányát. A Dorian Gray két verziójának kiadása a becsületsértés jelentõs részévé vált (amint azt az Oscar Wilde Trials című játékunkban láthatjuk), mivel két nagyon különbözõ értelmezés található benne; Wilde-nek a következő tárgyalások során meg kellett válaszolnia Dorian Gray erkölcstelenségének kérdéseit. Mindezek az elemek - kulturális hatása, alternatív változatai, központi szerepe a Wilde-próba során stb. - váltak kiindulási pontunknak, ahonnan fejlődhetünk, és volt valami nagyon megelégedő, ha összevontuk ezeket a különféle szálakat.
Stuart Townsend Dorian Gray-ként a Rendkívüli Úriek Ligájában © 20th Century Fox / Wordpress
Dorian Gray hihetetlenül érzékelő mű, amely a szociális média korszakában még relevánsabbá vált. Mit jelent neked Dorian Gray?
Nos, relevanciája ma minden bizonnyal tagadhatatlan, és nem meglepő, hogy a Nemzeti Ifjúsági Színház Dorian Gray „szelfi” című változatát készítette; Van még egy elismert állapot, a „Dorian Gray-szindróma” néven ismert, amelyben az szenvedők nem hajlandóak elfogadni az öregedési folyamatot, és egyre rövidebbé válnak rögeszmékké és narcisztikusokká (mint például Mann Velencei halála esetén). Társadalmunk annyira megszállottja a képet, hogy ez gyakran a Photoshop, az Instagram és a Facebook révén nyilvánul meg. Ez az a szükség, hogy folyamatosan saját magunk legjobb részét vetítsük előre, ami Dorian Gray-t még relevánsabbá teszi, mint korábban. Ez az egyénekre való tökéletességre mutató nyomás azt mutatja, hogy még szépségeinkben vagyunk a szépségben, mint korábban.
Meséljen nekem egy kicsit maga a produkció folyamatáról - az ötletrohamtól a teljesítményig!
Dorian Gray valójában kölcsönöz a színpadnak, részben azért, mert több színházi jelenet is benne van. A regény Wilde művészi fejlődésének fontos részévé vált; Korábban esszéket és novellákat írt, majd ezt írta, amely a legtöbb párbeszédet képviseli a 19. századi regények közül - például az első jelenet szinte teljes egészében párbeszéd. A következő évben írta Lady Windermere's Fan című filmjét, és néhány sor Dorian Gray-ből belekapaszkodott ebbe, majd később a A Women of No Importents-be - valójában plagizálta magát!
Szinte elképzelhető a kreatív fejlődés logikus előrehaladása Dorian Gray-tól a színjátékok írásáig a regény írásakor, és ez a színházi tendencia nagyon élvezetessé tette az alkalmazkodást. A legnagyobb probléma az volt, hogy kiválasszuk, hogy mit hagyjunk ki, mivel olyan sok fantasztikus vonal létezett, hogy fennállt annak a veszélye, hogy a Wilde-i epigrammák összeállítása váljon.
A portré szintén problémát jelentett, mivel megpróbáltuk kitalálni, hogyan csináljuk: Valódi kép lenne-e, és ha igen, hogyan mutatnánk meg a közönségnek a változó természetét? Úgy döntöttünk, hogy a képzeletüket hatékonyságra fogjuk használni, bízva a közönség intelligenciájában, és hagyva, hogy saját maguk készítsenek rémálom látványukat.
A túlsúlyos szereplők veszélye szintén potenciális kérdés, ezért úgy döntöttünk, hogy kevesebb szereplőt alkalmazunk. Dorian Gray-t mindig az egyik színész játssza, de a többi szereplőnek engedély van barangolásra, feltárva a különféle szerepeket, legyen az ópium eladó vagy nemes nő. Azt hiszem, van valami Wildean arról, hogy ilyen rugalmasság van a szerepek között, és bizonyos színházi kölcsönhatást kölcsönöz neki; Összehasonlításként Lady Bracknell (a The Earning Being Earnest című filmben) manapság gyakran egy ember játszik, kiegészítve a humorot. Az, hogy néhány színész sok szerepet játszhat, a színházi és a nemi határok újradefiniálása a multi-szerepjátékok és az öltözködés révén számomra nagymértékben megfelel a Wilde-i drámai hagyománynak. Tehát izgalmas folyamat volt, és szintén fontos megjegyezni, hogy a produkció elsősorban a szövegből származik, és hihetetlenül hűséges ehhez.
Dorian Gray promóció képe © Trafalgar Studios / Európai Művészeti Társaság
Amit megértettem, az eredeti, ismeretlen kéziratot használta az adaptáció alapjául. Szerinted milyen mértékben fogja az újból felfedezett forrásanyag megváltoztatni a néző véleményét Dorian Gray-ről?
Nem hiszem, hogy hatalmasan meg fogja változtatni, mivel még a kirabolt regény elolvasásakor is azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy ott van egy homoerotikus altext, amely talán nem volt olyan világos a 19. századi olvasóközönség számára, mint most - bár amikor a kortárs áttekintést nézi, talán egy kicsit nyilvánvalóbb volt, mint gondolnánk! Basil iránti szeretet egyértelműbb azokban a korai verziókban, de Wilde ezt valószínűleg öntudatlanul, a kreativitás őrületében írta, anélkül hogy észrevette volna. Tehát nem a hatalmas mennyiségű megváltozott anyagról beszélünk, de az, ami létezik, jelentős, például Basil kijelenti, hogy „Igaz, hogy sokkal több érzelmi szeretettel szeretlek téged, mint amit az ember általában ad egy barát'. Ez eléggé nyilvánvaló, és a párbeszéd ilyen apró részei, mint az ilyen, Basilot tragikusabb karaktergé teszik, amelyben viszonzatlan szeretet szerepel, és amelyet Doriannak kíméletlenül manipulálnak.
Milyen nehézségekkel kellett szembesülnie egy ilyen alkotómű színpadi adaptálásával? Voltak-e a szokásos alkalmazkodási nehézségek, vagy voltak-e a projekt egyedi problémái?
Valójában semmi konkrét - minden bizonnyal könnyebb volt, mint az Oscar Wilde Próbáinak adaptálása, és Dorian Gray számtalan verziója létezik, amelyek precedenst teremtettek és lehetővé tették számunkra, hogy megtudjuk, mit nem akartunk csinálni. A Próbákhoz három hónapot próbáltunk becsavarni egy 90 perces színházi szórakoztató műbe, amely sokkal trükkösebb volt. Mint már említettem, Dorian Gray-vel a fő probléma az volt, amit ki kellett hagyni. Ebben a tekintetben nagyszerű volt együtt dolgozni a Merlin-vel [Holland], mivel mindketten voltunk olyan vonallal, amelyet meg akartunk tartani, de úgy viselkedtünk, mint egy egymás ellenõrzése, biztosítva, hogy az általunk tartott vonalak jelentõsen hozzájáruljanak a telekhez. Tehát nem, nem mondanám, hogy nehezebb; hihetetlenül színházi regény, és sok szempontból megkönnyíti az alkalmazkodást!
Az Oscar Wilde Dorian Gray képének, a Három sziréna sajtó által 1931-ben kiadott könyvének borítóján | © Ericxpenner / WikiCommons
Milyen volt együtt dolgozni a Merlin Holland-szal? Érdekes élmény volt számodra?
Nyilvánvaló, hogy tavaly együtt dolgoztunk, tehát már jó munkakapcsolatunk volt. Nagyon egyértelmű volt, mivel Merlin szenvedélyesen érdekli mindazt, ami Wilde-ben van, de hihetetlenül profi. Az érdekli az igazság, nem pedig annak érdekében, hogy megvédje Wilde hírnevét; számunkra az igazság szigorú kutatások és ösztöndíjak révén történő népszerűsítéséről szól. Azt hiszem, igazán jól kiegészítettük egymást, mivel színházi tapasztalataim vannak, és nagy ismerete van Wilde munkájáról. Nagyon jól látja a részleteket is, míg jobban nézek ki a „Nagy képet”, tehát jól működtünk együtt. Nagyon kifizetődő volt.
Milyen üzenetet vagy benyomást szeretne hagyni a közönségéről, mint bármely más?
Szeretném, ha közönségünk újból felfedezné a történetet, de határozottan nem akarjuk didaktikus lenni. Mint mondtam, a produkció hihetetlenül hű az eredetihez, de mivel a fent említett elemeket is magában foglalja, van néhány új szempont is benne - ezért szeretnénk, ha a közönség megtapasztalja őket. Kicsit olyan, mintha elképzelné a portrét magadnak, Dorian Gray a felfedezés útja; de nem akarunk egy adott gondolkodásmódot támogatni.
Számunkra az eredetihez való visszatérésről szól - voltak különböző kiigazítások, amelyek bár innovatívak, nagyon radikálisak és modernek. Will Self 2002-ben közzétette egy újraértelmezést, amely beillesztette az AIDS-rel stb. Kapcsolatos kérdéseket a tervbe, ami nagyon okos; Matthew Bourne modernizált táncdarabot készített, amely ismét nagyon találékony volt. Ettől el akartunk kerülni, mivel a történet annyira gazdag, annyira összetett, hogy korlátozni ezt szégyen lenne.
Dorian Gray képe | © Trafalgar Studios / Frantasticview
Mit terveztek még a jövőben - újra együtt fognak működni a Merlin Hollandnal a jövőbeli Wilde-művekben, mint ahogyan az Oscar Wilde próbaversenyén (2014)?
Jelenleg semmit nem tervezünk. Nincs sok új felfedezés, hacsak Merlinnek nincs valami fiókjában; Sajnos csak bizonyos számú Wildean-mű van, mert - amint mondta magának - az egész zsenit az életébe, és csak a tehetségét a munkájába. Dorian Gray természetesen kijött az Oscar Wilde Próbaversenyéből, de nem vagyok biztos benne, hová megyünk tovább!
Dorian Gray képét a Trafalgar Studios-ban 2016. január 18-tól 2016. február 13-ig kell megjeleníteni. További információkért kattintson ide.
A Trafalgar Studios, 14 Whitehall, London, Egyesült Királyság, +44 20 7206 1182
