Hogyan dijibouti író, Abdourahman Ali Waberi rombolja az afrikai sztereotípiákat

Hogyan dijibouti író, Abdourahman Ali Waberi rombolja az afrikai sztereotípiákat
Hogyan dijibouti író, Abdourahman Ali Waberi rombolja az afrikai sztereotípiákat
Anonim

Abdourahman, Ali Waberi frankofónikus írója intenzív irodalmi elkötelezettséget érez országának, az apró Dzsibuti Köztársaságnak, amely Afrika szarván fészkel Eritrea, Etiópia és Szomália között. Világszerte megjelent, az egyik első író, aki nemzetközi hangot adott ennek a nemzetnek.

Image

Abdourahman Ali Waberi munkájának egyik fő napirendje az afrikai kontinens sztereotípiájú és hegemóniás felfogásainak aláásása. Szarkazmot, iróniát és harapós szatírat alkalmaz a történelem visszanyerésére, a polaritások elmosására és Dzsibuti fogalmi tájjának humanizálására irányuló erőfeszítéseiben. Például az Árnyék nélküli föld - tizenhét novellából álló gyűjteményben, amelyben Waberi elsajátítja a műfaj tömör pontosságát - a karakterek rendkívül széles skálája dolgozik azzal a gondolattal, hogy megfogalmazható legyen az „afrikai” sztereotípiája. A száműzetésre vonatkozó ismétlődő hivatkozás - maga Waberi maga a franciaországi Caenban él - tovább rontja és bonyolítja az identitás fogalmát.

Ezenkívül a „Könnyek áthaladása” című, 2011. évi regénye kiterjeszti írójának gondolatait, és kihúzza azt a tényt, hogy Dzsibuti stratégiai fontossága nagyban aránytalan méretének, földrajzi helyzete miatt, mint az olajszállítás átjárója. Ezt szem előtt tartva olyan történeteket hoz létre, amelyek globális színpadon visszatükröződnek messze Afrika szarvától, ily módon megvilágítva Dzsibuti helyét a világon a gazdasági kizsákmányolás korlátozott feltételein túl.

A domináns diskurzusok kisiklása annyira kiemelkedő, mint egy törekvés, hogy áthatolja Waberi könyveinek nyelvét és szintaxisát. A nyelv destabilizálásával és megkérdőjelezésével számos más tanúsítás is kihívást jelent. Waberi nemcsak egyértelmû, többszörös értelmezésre érett szókincset használ, hanem folyamatosan az narratív módok (az útleírás, a hagyományos mitológia, az thriller és a költészet, de csak néhányat említ) között mozogva biztosítja az olvasót, hogy semmi sem biztos. Ez a „véletlenszerűség” igénybevétele, akárcsak sok posztkoloniális kimenet, éles ellentétben tekinthető az imperializmus biztos természetével.