Egy népszerű manga grafikus regény-sorozat ihlette és Suzu történetét meséli el, egy fiatal nő, aki a második világháború ideje alatt a szülővárosából, Eba-ből költözik, a második világháború alatt, a Világ ezen sarkában már számos díjat nyert, és nyert rave véleményeket. Sunao Katabuchi-val a rendezővel beszéltünk erről a nagyon különféle japán animációról.
Kulturális utazás: Ez egy nehéz téma, bármilyen formátumban, élő fellépésben vagy animációban kezelhető. Miért volt fontos neked ezt a filmet készíteni?
Sunao Katabuchi: Amikor elolvastam a Fumiyo Kouno eredeti mangáját, úgy éreztem, hogy Suzu rendkívül imádnivaló, „valódi ember”, rendkívül összetett személyiséggel.
Annak ellenére, hogy létezését bármilyen médiumban könnyen meg lehetne ábrázolni, gondoltam, hogy jelenlétét film formátumban lehet erősebben kifejezni.
Neked is tetszik: Találkozzon azzal a hollandnal, aki Studio Ghibli filmet készített egy észak-londoni fészerben
CT: Milyen előnyei vannak ennek a történetnek animációként történő elkészítéséhez?
SK: Nem látok különösebb előnyt. Suzu nagyon laza. Úgy gondoltuk, hogy jobban reagálnánk a karakterek mozgásaira, ha egy ilyen nyugodt emberre összpontosítunk, gondtalan módon háztartási házimunkát végezve. És úgy gondoljuk, hogy sikerült kifejezni a valóságot.
Ms. Kouno művészi stílusát tekintve úgy gondolom, hogy ő egyedülálló álláspontot képvisel a japán mangavilágban. Ez valójában előnyeinknek volt, mert segített létrehozni egy olyan animációt, amely nem hasonlított a korábban létező művekhez.
Sunao Katabuchi © GENCO, INC
CT: Vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet megtenni a formátum miatt?
SK: Szinte egyetlen sem volt. Az animáció inkább lehetővé tette számunkra, hogy ábrázoljunk sok olyan dolgot, amire egyébként nem lennénk képesek. Például Hirosimát és Kure-t pontosan úgy rajzolhatjuk meg, mint a második világháború alatt. Ha élő fellépést csinálnánk, ezt szinte lehetetlen volna elérni. Ez lehetővé tette számunkra, hogy ugyanabban a dimenzióban felhívjuk a háború valóságát és a háború előtti életét. Azt hiszem, sikerült kifejezni egy olyan világot, amelyben a háború és a városok egymás mellett léteztek a képen, mindkét elemet ugyanabba a helyzetbe fogva.
CT: Meg tudnál mondani egy kicsit a manga sorozat hírnevét, amely először mesélte a történetet.
Kouno asszony lelkesedéssel készítette az eredeti mangot, és megpróbálta fordulópontjává tenni művészeti karrierje során, és bizonyos értelemben is érzelmekkel kínozta magát. Bár úgy gondolom, hogy sokan nagyon szenvedtek a sorozat iránt, sajnos az olvasóközönség stagnált, így Kouno asszony valószínűleg elég magányosnak érezte magát. De a rajongók egyértelműen örültek, amikor bejelentették az anime adaptációt - azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy Kouno asszony észrevette a számtalan olvasót. Úgy gondolom, hogy ez fontos tapasztalat volt számára. Szélsőséges megtiszteltetés számunkra az is, hogy ez a bejelentés multiplikátorhatást ért el, ami az olvasói kör növekedését és az eredeti manga nagyobb elismerését eredményezte.
CT: Mennyire nehéz volt a manga eredetikről animációkat lefordítani?
SK: Kouno asszony nem ad sok magyarázatot az eredeti mangában. Például nem állítja, hogy pontosan hol áll Hirosimában Suzu, noha a hely világos és konkrét elképzelésével rajzolta. Sok olyan dolog van, mint ez. Tehát megerősítettük az összes helyet, ahol Suzu ment, és rejtélyeket oldott meg egyenként. Ezzel megtudtunk új tényeket és megértettük azokat az okokat, amelyek miatt Suzu ott volt. A mangának sok ilyen pillanata volt, és friss meglepetés voltak számunkra. A film nem ad minden választ, de ha a manga eredetikkel részletesebben körülhatárol egy környezetet, akkor elmondhatja a Suzu látogatásának pontos helyeit. Ennek ellenére sok közönségnek még további információra van szüksége. De ha részletesebben adjuk meg az egyes helyek helyét és idejét, akkor valami mást kínálhatnak - remélem, hogy a közönség egyetért.
Lehet, hogy tetszik: Manga sorozat, amelyet most olvasol
CT: Mi vonzotta Önt a történet elkészítéséhez?
SK: Mindent megtapasztaltunk, amit Suzu csinált. Ha főzött, megcsináltuk; ha varrott egy kimonót, akkor ugyanezt tettük, és ha készített nori [tengeri moszatot], akkor a tengerpartot is meglátogattuk, hogy magunk készítsük [nevet]. Szalma szandált is készítettünk. Bár kudarcot vallottunk, csakúgy, mint Keiko [nevet]. Ha Suzu Hirosima és Kure környékén sétált, akkor ugyanazokat az utcákat is követtük. Az élet megélése konkrétabbá tette létezését a fejünkben. Nagyon szórakoztató volt a filmet létrehozni, miközben ténylegesen megtapasztalta, amit csinál.
CT: A háborút a Nyugaton ritkán látott nézőpontból látjuk. Ön szerint hogyan reagál a Japánon kívüli közönség a filmre?
SK: Azt hiszem, még Japánban is ez volt az első alkalom, hogy a háborúkat ilyen perspektívából ábrázolják. És valószínűleg ez az, amiért a japán közönség számára új szempontot képviselt. Ebben az értelemben nem szükségszerűen voltak előnyeik a tengerentúli országokkal szemben. Annyira keveset tudtak a háborúról, mint a tengerentúli közönségről, és azt hiszem, hogy a filmet a különféle ügyek sok ismerete nélkül látták. De azt hiszem, hogy Suzu tapasztalataival kapcsolatban sok mindent átéltek és megértettek a filmen keresztül. Azt hiszem, ez arra késztette az embereket, hogy támogassák. Remélem, hogy ugyanezt a jelenséget láthatjuk nemzetközi szinten is.
CT: Mennyire reális a képernyőn látott akció, és hogyan kezdte újra létrehozni a látott helyeket?
SK: A földrajzi jellemzőket a második világháború idején ábrázoltuk, kivéve egy részét, ahol a történet kedvéért Suzu-t sétáltunk egy úton, amely akkoriban még nem létezett. Amikor például egy hegyet rajzolunk, akkor figyelembe vettük a fák sűrűségét, és rajzoltuk úgy, ahogyan nézett, mint hogy most néz ki. A légitámadás jeleneteiben szereplő összes vadászrepülõ akkoriban valójában történt. Mindent meg akartunk hagyni, ahogy van, hogy pontosan megértsük Suzu érzéseit, amíg ott volt.
CT: Suzu ártatlan karakter, aki sokat bír. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik, hogy segítsen neki megbirkózni a nehéz időkben?
SK: Azt mondanám, hogy a túlélése csupán véletlen egybeesés. A háborúk rendkívül kegyetlenek és mindannyiunkat azonos módon érintik. Személyiségétől függetlenül meghal, amikor meghal. Túlélte, mert szerencsés volt, hogy elég messze állt a bombahulladéktól. Azokban az időkben élve azt hiszem, valójában hátrányt jelentett volna a valóság naiv felfogása. Szeretném, ha mindenki emlékezne arra, hogy ő volt az egyik ember, aki pusztán véletlenül élte túl. Nem azért, mert különösebben felettese volt. Rajongott, de a háború alatt ez semmilyen módon nem segített.
CT: Látjuk, hogy mennyire fontos a rajz Suzu számára a film során. Ez a szenvedély, amelyet megosztasz vele?
SK: Úgy gondolom. Ennek oka az, hogy a belső énje várja, hogy kifejezésre jusson, és ez bizonyítja, hogy van egy nagyobb kincs, mint a felszínen. Remélem, hogy olyan lesz, mint ő. Ez a készség azonban nem volt elég erős ahhoz, hogy megszabaduljon a háborútól. A háború alatt el kellett szabadítania rajzolási képességeit, és rendes háziasszonyként kellett választania az életét. Tehetségének ilyen pazarlása
.a világ soha nem látta. Csak a saját szívében tartotta
Különösen azt hiszem, ezért imádom őt annyira.
A világ ezen sarkában már kint van.
