A kubai egészségügyi rendszer elismert példája annak, hogyan lehet korlátozott költségvetéssel minőségi ellátást nyújtani, és az ország ismert, hogy orvosokat küld humanitárius missziókra szerte a világon. Hogyan szerezte meg a szigeti nemzet hírnevét, és mit tanulhatunk belőle?
A kubai kórházak pénzügyi források hiányában szenvednek, de a gondozás jó © Anthony Knuppel / flickr
Az egészségügy más megközelítése
Kuba az egészségügyet emberi jognak tekinti és az orvosok nagy számát képzik gondozás biztosítására. Ez azt jelenti, hogy minden 150 kubai polgárhoz tartozik egy orvos, ez jóval magasabb, mint sok fejlett országban.
A gyógyászat megelõzõ megközelítésének kóstolása szerint Kubában a férfiak várható élettartama 77 év, a nôk esetében pedig 81 év, szemben az Egyesült Királyságban elért 79 és 81 évvel.
Orvostudomány | © stevepb / Pixabay
Példaként válsághelyzetben
Ezeket a magasan képzett orvosokat humanitárius missziókra is küldik világszerte. Noha ezek bizonyos helyzetekben fontos bevételi forrást jelentenek a kubai kormány számára, az ország rendkívüli eredményeket képvisel a katasztrófa által sújtott nemzetek segítségkéréseire.
Orvoscsoportokat küldtek Chilebe (1960), Nicaraguába (1972) és Iránba (1990), miután földrengések sújtották őket. A legutóbbi humanitárius missziók között szerepel a 2010. évi Haiti földrengés és az ebola elleni küzdelem Nyugat-Afrikában 2014-ben.
Míg Kuba az 1959-es forradalom óta régóta folytatja az orvosi internacionalizmus politikáját, addig az ország képzési lehetőségeket is kínál külföldi orvostanhallgatók számára. Az 1998-as Közép-Amerikába történt orvosi misszió után a Mitch-hurrikán után a kubai orvosokat sokkolta, hogy sok helyi ember krónikus betegségeket szenvedett. Válaszul Fidel Castro úgy döntött, hogy hatéves orvosi iskolai programot indít Havannában.
A kubai ELAM hallgatói © Laura LaRose / flickr
