Rembetika (kiejtve [reˈbetika]) a rembetiko többes szám. Rembetiko túlmutat a zenei műfajon; inkább tudatállapot. A kultúra, a hagyomány és a társadalmi aggodalmak kifejezése kombinálva alkotja a vonalakat és ötleteket a rembetiko dal mögött. Mélyebb pillantást vetünk ennek a különleges zenei formanak a történetére és annak ismertetésére, hogy ez miért foglalja magukba Görögország lelkét.
Hogyan kezdődött: rembetiko útja Görögországba
A Rembetiko egyfajta görög népzene, amely Kis-Ázsiában kezdődött, pontosabban Smyrnában és Konstantinápolyban. Az 1922-es Smyrna megszállása és megsemmisítése után a menekültek, akik menedéket kerestek Közép-Görögországban, néhány bőröndjükkel és emlékeikkel együtt, magukkal hozták magukkal kultúráját és zenéjét. Ez az oka annak, hogy a rembetiko elkezdte terjeszkedését Görögország fő kikötőin, például Pireuszon, Thesszalonikiben, Voloson és Syroson keresztül, és 1930 körül megkezdődött a rembetiko hajnala. Az emberek kis kocsmákba gyűlnek össze néhány hangszerrel, és egy pohár bor mellett nyíltan kifejezik fájdalmukat, félelmeiket és nosztalgiáját a múlt számára. Noha ezek az egyének otthonban voltak, a reményesség érzése mégis visszhangzott dalokban, például Sotiria Bellou 'On Airplanes and Steamers', amely a barátságról, a bevándorlásról és a sorsról szól.
Az etimológia, még mindig rejtély
A rembetiko etimológiája nem egyértelmű, de feltételezik, hogy valószínűleg a csodára vonatkozó görög igeből származik (rembazo). A híres görög nyelvész, Georgios Babiniotis azt állította, hogy valószínűleg a kis-ázsiai katonai táborokban használt névből származik.
Rembetis vagy mangas: egy nagyon különleges lélek
A Rembetis olyan személyre utal, aki magában foglalja a rembetiko egész életmódját, más néven mangát (emanus [ˈma (ŋ) ɡas]). A rembetis életmód tartalmazott egy nagyon sajátos kódot: kalap viselése és bajusz növekedése, verbális mandizáció - például átkozás, rövid mondatok és szlengszavak használata -, és általában eltérő erkölcsökkel és etikával rendelkeznek, mint a görög mainstream társadalomban. A rebetek (sokféle rembetis) általában alacsonyabb munkásosztályú emberek voltak, gyakran romboló szokásokkal, például alkoholfogyasztás, dohányzás, szerencsejáték és drogfogyasztás. A következő dal a mangák életmódját képviseli. Nyelvhasználatát még ma is nehéz megérteni.
Egy másik „To Pitsirikaki” című dal egy fiatal mangás gyermekről szól.
- Egy szegény kisgyermek a fűben fekszik, szomorú.
Meghalt a füst miatt, de senkivel nem adhat meg.
Ötlete van, hogy üljön és várjon, amíg valaki eljön, Akárki is lehet, akkor kérjen tőle füstöt.
De ez a szerencsétlen gyerek, a szomszédos sarkon fut
A rendőrbe, ott várva.
Ártatlanságot vetve nézi rá és köszön.
A gyerek hűvös, cigarettát kér. '
A témák a rembetiko zene mögött
Több, könnyen megtalálható és hordozható hangszer - például baglama, bouzouki, gitár, tamburin, hegedű, santur - segítségével a rembetek ritmust és dallamot hozhatnak létre, bárhol is vannak. A dalok témája változatos, de gyakran beszélt a szegénységről, az osztályharcokról, az életről, a szerelemről, a függőségről és a bevándorlásról. A háború, a száműzött erőszak, a munkanélküliség és a halál szintén inspirációt jelentett. Bár ezek a témák sokszínűek, az univerzális témákat képviselik, amelyek megtestesítik az emberi természetet, a reményt és a szenvedést, például a „Drapetsona”, amely a szegény munkakörnyezetről, a társadalmi igazságtalanságról és a fájdalomról beszél.
Rembetiko odisszaja a tiltástól az elfogadásig
Rembetikót gyakran hírhedtnek és botrányosnak nevezik, 1936 körül pedig a bűnözés, a drogok, a sokszínű és gyakran intézményellenes politikák és a morál hiányának szubkultúráját képviselte. Később a cenzúrát cenzúrálták, a rossz nyelv használata és a drogokra való hivatkozás miatt. A blueshoz hasonlóan a városi kultúrát reprezentálta, amely földalatti és marginalizált. 1960 körül a szélek lágyulása után a rembetiko egy durva szubkultúráról váltott át egy liberálisabb politikai és kulturális háttérrel, amely a műfaj reneszánszát alkotja. Végül a rembetiko megszerezte elfogadását a társadalomban, és a hagyomány és a filozófia egyik formájának tekintette. Az Egyesült Államokban a görög bevándorlói társaságok 1800-as évek végén készítették a lemezeket, és ma is folytatják a rembetika dalok éneklését, komponálását és felvételét.
