Nüshu - szó szerint „női írás” - volt a titkos forgatókönyv, amelyet paraszti nők használtak Hunan tartomány egy kicsi régiójában a 19. és 20. században. Nüshu kizárólag a nők körében volt és soha nem tanította a férfiakat. Létezése az 1980-as évekig gyakorlatilag ismeretlen volt a nagyközönség számára. Kik voltak ezek a nők, akik a nüshu-t használták, és miért érezték őket annak szükségességét, hogy feltalálják saját titkos szkriptüket? Itt egy pillantás a kínai történelem lenyűgöző darabjának mögött található szubkultúrára.
Ki használt nüshu-t?
A Nüshát paraszti nők használták Jiangyong megyében, Hunan tartományban. A forgatókönyv ismerete anyának a lányának adott át, és senki sem tudta elolvasni, bár tudták a létezéséről.
A forgatókönyvet az intim női rokonokkal és barátokkal való kommunikációhoz használták egy erősen patriarchális társadalom közepette. A „esküvő nővérek” vagy a laotong létrehozásának regionális kulturális gyakorlata kritikus része ennek a történetnek. Ugyanazon falu lánypárai között gyermekkori időszakban kialakultak a laotong kapcsolatok. Bár a biológiai kapcsolatban nem állnak, a laotong kapcsolat várhatóan egész életen át tartana - még akkor is, amikor a lányok megházasodtak és férjük családja otthonába költöztek, ami gyakran messze volt a születési faluktól.
又 神秘 的 # 女 书
A by ^ O ^ / (@strings_eeeee) által megosztott bejegyzés 2016. október 2-án, 11:32 órakor PDT
Ezek a házas paraszt nők nagyon körülhatárolt életet éltek. Általában beltérben tartották, kézimunka- és házimunkával foglalkoztak. Ennek eredményeként a laotong kapcsolat, amelyet a nüshu-ban levélváltással életben tartottak, döntő és ápolt társaság volt.
A nüshu felfedezése és tanulmányozása
A nüshu létezése Hunan tartományon kívül az 1960-as évekig szinte hallhatatlan volt, amíg egy idős asszony elájult a vasútállomáson, és a rendõrség figyelmét fel nem hívták rá. Tulajdonságai között a hatóságok felfedeztek egy titokzatos kódban írt dokumentumot, és kém gyanúja miatt letartóztatták a nőt.
Csak a kulturális forradalom káoszát követően vizsgálták meg és dokumentálták a forgatókönyvet, leginkább Zhou Shuoyi, az első ember, aki a forgatókönyvet elsajátította. Zhou az 1980-as években kezdte el tanulmányozni a nüshu-t, 2003-ban publikálta a nüshu karakterek első szótárát.
A nüshu kalligráfia rekordjai megtalálhatók a hímzésekben, például zsebkendőkben és paplanokban. Ez megtalálható rajongók, levelek és önéletrajzi szövegek között is. A nüshu egyik leggyakoribb feljegyzése a sanzhaoshu, vagyis a „harmadik napi missziók”, egy ruhával kötött könyv, amelyet a menyasszonynak esküvője napja utáni harmadik napon adnak át. A sanzhaoshu-t a menyasszony anyja, női rokonok és társaik írták, és üzeneteket tartalmaz, amelyek reményt adnak a menyasszony jövőbeli boldogságáról és bánatáról távozásakor.
„A több ezer forgatókönyv közül, amelyek a férfiakra és a nemekre jellemzők, itt van egy, amelyről tudjuk, hogy a nőkre jellemző a nemek. Jiangyong délnyugati Hunan tartomány megyéből származik, a 19. és a 20. században a nők egy kis csoportja gyakorolta ezt a különleges forgatókönyvet, amelyet senki sem tudott olvasni vagy írni. Az írási rendszer lehetővé tette ezeknek a nőknek, hogy önéletrajzokat készítsenek, verseket és történeteket írhassanak, és kommunikálhassanak „esküvő nővéreikkel”, kötelékek között, akik biológiailag nem voltak rokonok. A Nüshu hagyománya lassan eltűnik, de egy időben a Shanjiangxu nőknek szabadságot adtak arra, hogy kifejezzék magukat "# Nüshu a 19. századi kínai forgatókönyv, amelyet csak a nők tudtak írni
A Wifey Zine & Co. (@wwwifey) által megosztott bejegyzés 2017. március 1-jén, 6:10 órakor, PST
Hogyan működik a szkript?
A nüshu-t jellemző stroke pontokból, függőleges vonalakból és ívekből áll. A hagyományos kínai szövegekhez hasonlóan a nüshu-t általában fentről lefelé írták, oszlopok jobbról balra vannak elrendezve. Míg a szokásos kínai karakterek (hanzi) inkább jelentéseket, nem kiejtéseket képviselnek, a nüshu karakterek körülbelül fele fonetikus, míg a másik fele módosított hanzi.
Noha a nüshut „női nyelvnek” hívták, a nüshu forgatókönyv, nem nyelv. A nők, akik ezt használták, a helyi nyelvjárás nyelvtanával és szókincsével írták, különféle kínai nyelvekkel, amelyeket déli Hunanban használtak.
